Magas, jóképű, láthatóan jól szituált, 35 év körüli férfi bámul ki az ablakon az éjszakába. Jól ápolt kezein megakad a tekintetem. Remegnek. Azon tűnődöm, vajon mi okozhatja ezt a tremort, és amikor felém fordul, mosolyogva rákérdezek.

– Sok volt a kávé? – Üres tekintettel bámul rám, majd picit oldalra billenti a fejét, szája szegletében mosoly jelenik meg, és visszakérdez:

– Miből gondolod?

– Remeg a kezed – válaszolom, majd, hogy leplezzem a zavaromat hozzáteszem: – Három kávé után én is úgy érzem magam, mint egy felturbózott papagáj. Ránéz a kezeire, azután a sötétséget fürkészi újra...

Meg voltam róla győződve, hogy itt véget ér a beszélgetésünk, és pszichológia jegyzeteimbe temetkeztem.

Hirtelen beszélni kezd, elmondja, hogy mekkora nyomás nehezedik rá. A felső vezetés eredményeket vár, az asztalán halmokban állnak az aláírandó, elintézendő feladatok, a beosztottjai állandóan hülyeségekkel zaklatják, a telefon megállás nélkül csöng, és mindig mindenre neki kell odafigyelnie.

Nem csoda, hogy iszik, valahogyan le kell vezetnie a napközben felgyülemlett feszültséget. Az alkohol eddig ellazította, – meséli – de mostanában már csak az olthatatlan vágy maradt az egyre nagyobb mennyiségű whisky után. Na meg az undor reggelente. Pár hónapja a barátnője is elhagyta, és már a munkahelyén is egyre rosszabbul érzi magát. A stressz teljesen felőrli az idegeit és azon kapta magát, hogy egy-egy feszültebb pillanatban mit meg nem adna egy korty whiskyért.

 – Ugye te is alkoholistának tartasz? – szegezi nekem váratlanul a kérdést.

Itt le kell szögeznem, hogy az alkoholizmus nem feltétlenül azonos az állandó részegséggel, sőt van olyan alkoholista, aki „szintívó”. Őt szinte soha nem láthatod részegen. Neki ahhoz, hogy ne remegjen a keze és képes legyen a munkavégzésre, szüksége van egy bizonyos alkoholszintre, de nagyon ritkán iszik annyit, hogy lerészegedjen.

Az is igaz, hogy egy magas beosztású munkatárs nagyon sokáig titokban tudja tartani az alkoholizmusát, mivel a munkája egy részét időről-időre elvégzik a beosztottjai. Mivel a munkáltatónak is kínos, ezért évekig el lehet lavírozni egy közepes állapotban lévő alkoholistának, akár kifejezetten jó anyagi körülmények között is. Mint láthatjuk, mindenki igyekszik leplezni ezt az állapotot.

Nagy tévedés azt hinni, hogy egy alkoholista nem lehet igényes, mivel nagyon sok alkoholfüggő kínosan ügyel saját és környezete tisztaságára, mert ezzel is próbálja bebizonyítani magának és másoknak, hogy nincs baj. Persze ahogy függősége mindinkább elhatalmasodik, egyre kevésbé lesz képes a tökéletes tisztaságra.

A vezető beosztású alkoholisták sokszor maximalista emberek, akik azért kezdenek el inni, mert az alkohol jó serkentőszernek bizonyul számukra és kis mennyiségben fokozza a munkabírásukat. Aztán a felpörgetett munkanap után némi alkohol segítségével könnyebb az alvás.

Hogy hol kezdődik az alkoholizmus azt egy alkoholista soha nem fogja felismerni, mivel meg van róla győződve, hogy bármikor képes lenne abbahagyni az ivást. Talán az elején még valóban pusztán csak az akarata erejével képes lehetne rá, de sajnos mire ráébred, hogy nagy baj van vele, addigra a poklok poklát is megjárja. Nagyon nagy szerencse, ha szerető és valóban segítő, és nem a titkolózásban segédkező társak veszik körül, ezeket az embereket, mert az alkoholfüggőség súlyos leépüléshez vezet, és teher mind a függőnek, mind a környezetének.  

Sajnos az alkoholizmus nagyon alattomos tud lenni, mire kiderül, hogy baj van, addigra pusztán az akarat kevés. Fontos, hogy orvosi segítséget kérjen az alkoholfüggő a leszokáshoz, mert e nélkül kicsi az esély a sikerre, és még az életét is veszélybe sodorja, mivel ilyen esetben a delírium tremenssel és más kockázati tényezővel is számolnia kell!

Amikor egy nehéz nap után lehörpintett ital kellemesen ellazít, még nem feltétlenül vagy alkoholista.

De ha a barátod, társad szemmel láthatóan mindent elkövet, hogy megihassa az esti kis italát, és ennek a mennyisége folyamatosan nő, akkor elkezdhetsz gyanakodni.